Az egykori szovjet csuklósok második élete

Gyakori volt, hogy az Ikarus csuklósok „második életet éltek”, amikor műhelykocsiként, speciális műszaki segítségnyújtóként szolgálták a tömegközlekedést. Több országban  nagyvárosaiban működtek ezek a kissé „gnómkinézetű” buszok. A volt Szovjetunióban is ezek mindegyike egykor Ikarus 280.33-as volt, és a középső tengely elé szerelt motorral való elrendezés lehetővé tette a csukló utáni rész leválasztását.

Az is közrejátszott, hogy a régi csuklós egységeik javítása sokszor nem volt praktikus. Ugyanakkor az ilyen járműveket ritka megbízhatóság jellemezte, és magabiztosan működtek vontatóként.

A Szovjetunióban a műszaki segítségnyújtó buszokat főszabály szerint az azokat üzemeltető autóbusz-flották újították fel. A hátsó falat, vagy a donorból a hátsó túlnyúlást ráhegesztették a buszra.

Érdemes megjegyezni, hogy a 90-es évek elején számos rövidített Ikarus-280 is használtak Szentpéterváron. Ez a gyakorlat nem tartott sokáig, és a „csonkokat” hirtelen kivonták a forgalomból.

A busz belseje két részre osztották: az elülső felében több ülőhely található a személyzet számára, valamint fekvőhely volt. A válaszfal mögött egy műhely volt munkapaddal, a szükséges minimum szerszámokkal és a legfontosabb alkatrészkészlettel.
Ezek közül 2015-ben a Szentpétervári Autóbusz Múzeumban helyeztek el..
Restaurálás után a múzeumban nem csak kiállításként szolgál, hanem a buszfesztiválokon, ha szükséges, vontatóként is használják.