Az Ikarus székesfehérvári gyárának egyik sikere volt.

1963-ban az állam úgy döntött, hogy a fehérvári Általános Mechanikai Gépgyárat (ÁMG) beolvasztja az Ikarusba. Így az Ikarus új, második gyáregysége jött létre.

A gyárnak komoly tapasztalatai voltak a buszgyártásban és a honvédség, az ipar részére gyártott speciális kiszolgáló járművek készítésében. Az egyik legsikeresebb járművük a műhelykocsi volt. A hazai nagyszámú megrendelések mellett, ezzel a járművel az idegen nyelven nehezen kimondható Székesfehérvár nevét sok országban megismerték. Tucatjával vették a szovjetek és a keletnémetek is. Például 1964-ben nem mindennapi megrendelést kellett teljesítenie az Ikarus gyáregységének. Az az évre tervezett 90 műhelygépkocsiból 23-at indiai exportra kellett elkészíteni, valamint továbbá 35 műhelykocsit Egyiptomnak. A műhelykocsik ott jó szolgálatot tettek a kint dolgozó Ikarus-MOGÜRT szerelőknek, az 1965-től forgalomba állított 69 darab Saurer motoros Ikarus 66-osok karbantartásában. Ugyanis nemcsak Kairóban jártak a buszok, hanem a Asszuánban, ahol a Nasr Phosphate Company a dolgozóit is – munkásjáratként – Ikarus 66-osokkal szállították.

A megmaradt feljegyzésekből az is tudható, hogy problémák adódtak a 23 kocsi Indiába kiutaztatása során. A Calcuttába a hajóról való szakszerűtlen kirakodás közben többnek megsérült a lemezborítása, majd a kikötőben sokáig őrizetlenül hagyott járművek egy részéből elvitték a szerszámokat, erőszakos rongálás is volt több kocsin.

A műhelykocsik sikerét jól mutatja, hogy 1966 végén már 300 darabnál tartott a székesfehérvári gyár, és az 1967 második félévben gyártott 203 export műhelykocsiból 185-öt a Szovjetunió vett át.

35 féle speciális igényű járművet készített a 60-as évek égéig. Végül már a buszgyártás termelési terveit is veszélyeztette a többféle speciál-jármű gyártása, ezért idővel megszüntették.