Nem jött össze, pedig jól összerakták

Az Ikarus gyárban a 70-es évek elején elhatározták, hogy a fejlődő országok felé nyitnak, olyan egyszerű, alacsony igényű, de praktikus buszokkal, amelyeket helyben is össze lehet szerelni. Ez az SKD (semi-knocked down) illetve a CKD (completetly knocked down) megoldás. A ládákban kivitt alkatrészekből helyben készítik a buszokat. Az egyik ilyen próbálkozás, az Ikarus régebbi partnerével a Steyr-el egy elég csúnyácska, de praktikus 9,4 méteres busz megalkotása volt.

Az 1973-ban Steyr alvázra és Steyr motorral épített busz az Ikarus 668-as számot kapta. Az afrikai piacra szánt buszt úgy alakították ki, hogy az ottani szokás szerint a tetőn lehessen csomagot szállítani. Kisméretű ajtókkal készült, még napellenző is került a szélvédő fölé. A busz sorozatgyártásából semmi sem lett, mert nem volt rá igény. Az egyetlen példányt az osztrák hadsereg üzemeltette, innen is ment „nyugdíjba”.