Mertek nagyot álmodni

Az 1987-es tavaszi BNV-n az Ikarus 506-os, az Ikarus-Volkswagen 521.11-es, az Ikarus 365-ös mellett ott állt az Ikarus 325-ös is. Az egyetlen – 1986-ban elkészült – példány.  Ez az igazán elegáns, esztétikailag arányos midibusznak nagy jövőt szántak. A 200-as típuscsaládot követő 300-asok 3 méretének legkisebbje volt a 30 személyes 8,5 méteres 325-ös. 210 lóerős Amerikai Detroit Diesel motorral rendelkezett. Ezzel kapcsolatban kooperációs gyártást tervezett az Ikarus. (A detroiti cég bevitte volna a járművet a saját piacaira is; az Ikarus pedig a motort karosszériával kompenzálta volna. Képben volt még a Renault PR10-es alvázra építhetőség, sőt a ZIL alváz is.

A MOGÜRT-Ikarus jól kombinált, mert azokban az években Európában sőt a világ más tájain is ez volt a legkeresettebb méret, összefüggésben a turizmus változó szokásaival. Nem számolt viszont a Szovjetunióval, amelynek igencsak drága volt a klímás, magas komfortfokozatú kisbusz. Mint ahogy még további új Ikarus típusok esetében, közbeszóltak a pénzügyi megszorítások és a peresztrojka időszak válsága, valamint a „keleti blokk” fokozatos összeomlása.

Évekig nem történt semmi, majd 10 évvel később a gyárban leállított buszt megvette az Alba Volán. 2001-ig közlekedett, de mivel remek állapotban volt, megvásárolta egy oroszországi vállalkozó, és a busz több éven át Brjanszk és Kaluga között járt menetrend szerint.