„Asszonykám adj egy kis kimenőt…”

Zerkovitz Béla világhírű zeneszerző, több operett és több tucatnyi „örökzöld” zeneszerzőjének fia, az azonos keresztnevű Zerkovitz Béla tervezőmérnök, ezt a bizonyos „kimenőt” – más értelmezésben – 1957-ben keményen megkapta. Egy évvel a forradalom leverése után az Ikarus 55-ös és 66-os megálmodóját, az „ellenforradalmárokkal” szimpatizáló kijelentései miatt elbocsátották a mátyásföldi gyárból. A busztípus világkarrierjét nem kell részletezni. Ám kevesen tudják, hogy hatalmas viták övezték az általa tervezett farmotoros busz létjogosultságát. A szakmán belüli harcok, a problémák felnagyítása azonnal megkezdődött, de Zerkovitz váratlan segítséget kapott, mégpedig a szovjetektől. Mert az ún. vagonépítési elv szerint gyártott ZISZ 154-es autóbusz megteremtette a szükséges ideológiai hátteret és be lehetett mutatni valami hasonlót.

A memoárja szerint ő is a vasúti kocsi felől közelítette meg a tervezést, ugyanis a Biatorbágyi Viaduktnál, a Matuska Szilveszter által felrobbantott sínpályáról lezuhant vonat maradványait szemrevételezve úgy találta, hogy a külön alvázas, régi, díszes hálókocsikból csak törmelék maradt, de az akkor újnak számító önhordós harmadosztályú vagonok egyben maradtak.

Az Ikarus gyárban megalakult egy hatvantagú csapat, amely nekilátott a munkának és nem sokkal később a megadott időpontban ott állt az Országos Tervhivatal előtt a busz. Ez volt az A 58 gyári rajzjelölésű 66-os, mely 1952-ben készült el. Ez képezte az alapját az Ikarus márka két „örökzöldjének”, az 55-ösnek és a 66-osnak, amelyek sorozatgyártása 1954-ben, illetve ’58-ban megkezdődött. Záróakkordként: Zerkovitz Béla nemsokkal eltávolítása előtt vette fel az Ikarus Gyár mérnöki csapatába Finta Lászlót, a 200-as család megálmodóját. De ez már egy másik „örökzöld”.

A fotón a hazai járműtörténet nagy pillanata, az A 58 prototípusa és alkotói csapata az Országos Tervhivatal előtti bemutatón.