Egy lengyel „csacsi” megmentésének története
2026-03-21
Akkoriban nem volt publikus, hogy 1972 után a Szovjetunió hosszútávú szerződése mentette meg az Ikarus 250-es típust.
Első hallásra meglepőnek tűnik az Ikarus fényes és – szó szerint – elegáns csillagának, a 250-esnek hanyatlása, ami 1972 őszén már látható volt az eladásokban.
Mint ismeretes, Budapesten az Ikarus 250-es, míg Székesfehérvárott az Ikarus 255-ös távolsági autóbuszokat gyártották. A két típus között több műszaki és kényelmi eltérés van, így például a 250-es 12 m hosszú, légrúgós kivitelű, hidraulikus szervokormánnyal rendelkezett, egyéni szellőző és világító berendezéssel is el volt látva, fokozat nélküli, oldalirányban is állítható repülő üléssel szerelték, amibe hangszóró is beépítésre került.
Az Ikarus 255-ös 11 méter hosszú, laprúgós, rásegítés szervokormánnyal bír, csak tetővilágítással és 3 fokozatú, egyszerűbb kivitelű repülő ülésekkel szerelték. A 250-es magasabb igényű luxus autóbuszok iránti igényeket elégítette ki, míg a 255-ös egyszerűbb, alacsonyabb nívón elégítette ki a távolsági forgalommal szemben támasztott igényeket.
Ez utóbbi típusra nagyobb volt az igény külföldön. Míg a 250-esből a következő években az NDK, Bulgária, Egyiptom összesen 500 darabot vásárolt, a 255-ösök több ezres nagyságrendben mentek exportra. A szovjetek is 1993-ig bezárólag több mint 16 ezret vettek, de ugyanakkor egy – akkor még csak 1975-ig érvényes – szerződés szerint (majd a következő 15 évben is) azonos műszaki specifikációkkal 14 ezer darab luxus 250-est vettek. A gyártott teljes mennyiség 80%-át.
