Egykor Peking útjainak csendjét csak a buszok motorja törte meg

A 70-es évek vége előtt a Pekingbe érkező külföldiek számára ez volt az egyetlen város a világon, ahol nagy volt a lakosság száma, de kevés volt a magas épület és kevés autó volt. 1950-től 1978-ig nemcsak Kína autógyártási kapacitása volt nagyon korlátozott, de az autóimport száma sem volt nagy, körülbelül 1000 volt évente. Az akkor 4 és félmilliós városban csak pár ezer autó volt.

Peking akkoriban meglehetősen csendes főváros volt. Mindenki kerékpárral, vagy busszal járt.

Az 1950-es években Kínában az autó csak az állami káderek számára volt elérhető. Abban az időben minden autó az ország értékes kincse volt. Harminc év volt használati norma. Az autóbuszokat is nagy becsben tartották. 1951-től összesen 640 darab Ikarus 30-as járta – szintén évtizedekig – Kína több városának utcáit. 1957-ben 2 darab Ikarus 30-as szervízbuszt is vett Kína.

Az 50-es évek legelején – mondhatni az Ikarus hőskorában – az akkor igen korszerűnek számító Ikarus 30-assal törtek be a magyarok a nemzetközi piacra. Még egy svájci autókiállításra is kivitték az Ikarus 30-ast. Az NDK 662 darabos vásárlása mellett a második helyezett Kína volt, ahová 640 darab Ikarus 30-ast szállított a gyár. Pekingbe, Kantonba és Sanghajba rendelték a tömegközlekedési problémák megoldására.

Kevés emlék maradt fenn azokból az időkből, de sikerült fellelni archívumban egy Kínába kiküldött szakember, Jerome Károly 1953 novemberében írt feljegyzését. Néhány részlet:

Pekingben az új Ikarus 30-asoktól, Skodáktól és Pragaktól eltekintve legnagyobbrészt Dodge T—234 (teherautóból) átalakított és japán Tojoda buszokból áll. Ezek nagy részét fagáz-üzemre alakították át. Az új Diesel-üzemű buszokkal kapcsolatban rengeteg nehézséggel küzdöttek, a legnagyobb problémájuk a szakemberhiány. A Diesel-motor még a régi szerelőgárda előtt is teljesen ismeretlen volt. Az Ikarus 30 autóbuszokat sem vezetni, sem kezelni nem tudták helyesen és nagyon sok volt az álló kocsi. A kéthónapos munka során vetített képekkel, rajzokkal, falitáblákkal ismertettük a magyar autóbuszok szerkezetét, gyakorlati bemutatással oktattuk a helyes vezetést, szervízt, karbantartást. Néhány hónap után elértük, hogy járműveiket úgyszólván mintaszerűen kezelik, a kocsiállások a minimumra csökkentek, és a kocsik üzemével mindinkább meg vannak elégedve. – olvasható az 1953-ban Pekingben írt feljegyzésben.

Különleges, eddig még nem publikált fotók az 50-es évekből a kínai Ikarus 30-asokról.