Az „Orenburgi” Ikarus buszok ellepték Közép Ázsiát

1976 februárjában az IKARUS székesfehérvári gyárában különlegesen előkészített, számos technikai módosítással ellátott 255.70-es típusú autóbusz készült. Ez volt az első fecske a 700 darabos szállításnak.

Ugyanis Magyarország is hozzájárult a gázvezeték megépítéséhez azzal, hogy az építkezést autóbuszokkal látta el. Kapott a buszokból az ország olyan városa, ahol a „Миннефтегазстрой” cégnek hídfőállásai voltak. Tymenybe, Groznijba, az Urálba, Közép Ázsiába.

Az 1976 februárban elkészült első buszt viszont tesztnek szánták. 3 hónap alatt 30 ezer kilométert tettek bele, kizárólag nagy hidegben. A buszokat az építkezéseken dolgozók szállítására, óvoda-, és iskolabusznak használták. Az orenburgi gázvezeték építése a KGST országok legnagyobb közös beruházása volt, amelyben hét tagország vállalt szerepet: Magyarország, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, NDK, Románia és Szovjetunió. Magyarországra egy 596 kilométeres hosszúságú (III.) szakasz jutott. Az építkezést 1975-ben kezdték el, a gázszállítás pedig 1979 januárjában indult el.

A busznak a szibériai éghajlati viszonyok között is megbízhatóan kellett közlekedni. Az ottani útviszonyok és távolságok erős építési és rendkívüli üzembiztosságot követeltek. Mind ehhez hozzájön a mínusz ötvenfokos hideg lehetősége. Ennél a hőmérsékletnél már csak a legtökéletesebben szerelt dízelmotort lehet hidegen indítani, azt is csak úgy, ha az akkumulátorok tárolására szolgáló teret fűtik. Fűteni kellett a pótkerék tárolóhelyét is és természetesen a legnagyobb hidegben sem süllyedhetett a kocsi belső hőmérséklete 17 fok alá. Vagyis: a tervezőknek úgy kellett áttervezniük a 255-öst, hogy hideg égövi autóbusz legyen.

A következő 3 évben készített 700 darab 255.70-es busz a Szovjetunióba exportált, megszokott piros-fehér színű buszoktól, karmazsin-színévél és az oldalára oroszul írt „Minneftegazstroy” feliratával és csőfektető formájú logójával tért el.