Bulgária vette a legtöbb Ikarus 280T trolibuszt

A nyolcvanas évek első felében 14—16 ország 20—25 városa tervezett a trolibusszal kapcsolatos fejlesztést, például Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában, Irakban, Jugoszláviában és Kanadában. A meglevő hálózat bővítését Brazília, Csehszlovákia, Magyarország, Mexikó, Norvégia, Portugália, Svájc, a Szovjetunió és Új-Zéland tervezte, míg az üzemelő járművek várható típusváltása az USA-ban volt jelentős.

A hazai és a nemzetközi érdeklődés alapján az Ikarusban is erősen kezdtek foglalkozni a csuklós trolibuszgyártás megszervezésével. A tervezés alapelve az volt, hogy energiatakarékos, kevés karbantartást igénylő, a vezető munkáját egyszerűsítő járművet hozzanak létre. A tirisztoros vezérlésű kocsi egyenletesen gyorsul, és elmarad az indításkor szokásos rángatás. A magyar trolibusz prototípusokat néhány felsorolt országba kivitték bemutató körútra.

Az 1980-as évek elején több villamos partnerrel készített az Ikarus prototípus trolibuszt. Sorozatgyártásra — részben műszaki, részben gazdaságossági okokból — egyedül a Ganz—Ikarus trolibusz bizonyult alkalmasnak. 1986-ban Bulgáriába 35 db, az NDK-ba 20 db Ikarus 280 T típusú Ganz—Ikarus csuklós trolibuszt szállított a két gyár. 1987-ben Bulgáriába újabb 75 darab, majd ’91-ig még 55 darab trolibuszt szállított a Ganz Villamossági Művek és az Ikarus. Szófiában, Plovdivban jártak.