Biztonsági öv az Ikarus buszban

Az 1976-os Tavaszi BNV egyik legnagyobb feltűnést keltett járműve az Ikarus 254 autóbusz volt. Az új szuperluxus távolsági busz nemcsak esztétikai, hanem műszaki tulajdonságaival is fölhívta magára a figyelmet, bár éppen csak elkészült a nyitásra. A járművek az Ikarus 250-es módosítatlan, (de vannak olyan vélemények, hogy módosított) fenékvázára épültek, de újdonságot jelentett a magasabb, 1320 mm-es padlószint.

A 12 méter hosszú és a Thermo King légkondicionálóval együtt 3,74 méter magas, kiviteltől (a toalett, a bárpult és a ruhatár opcionális beépítésétől) függően 36-46 fő szállítására alkalmas autóbuszt Rába-MAN D2356 HM6U típusú, 220 vagy 250 lóerős (162, vagy 184 kW) motorral és ZF S6-90 sebességváltóval szerelték fel. Összesen 6 darab készült belőle, az NDK – Ostseetrans cég – részére készült két kocsit Rába-MAN D2156 MTKL 6 típusú, 275 lóerős (202 kW) motorral.

A buszt 1977-ben kivitték Nizzába, ahol a nemzetközi járműkiállítás szakmai díját kapta meg.

Kevésbé ismert tény, hogy az 1976-ban gyártott gyönyörű 254-es volt az első, minden utas számára 3 pontos biztonsági övvel felszerelt busz.

Képek a gondosan kialakított utastérről

A hazai rendeltetésű városi autóbuszok vezetőülését már a 1976 második félévétől ellátták biztonsági övvel. Az új KRESZ szerint a ’77 július elseje után gyártott belföldi kocsikba kötelezően előírt az öv felszerelése. A távolsági autóbuszokon, mint például a szériában gyártott 250-es, 255-ös és 256-oson nemcsak a vezetőülés kapott kezdetben kétpontos „hasi” kötést, hanem a kísérő és az első ülések négy utasa is. Kísérleteztek a hárompontos öv bevezetésével az utasülések esetében is, amelyet a Nizzában bemutatott és szakmai díjjal jutalmazott 254.P2-es szuperluxus autóbuszon alkalmaztak először.