A tolócsuklós álom. Mert hogy csak álom maradt az álomszép Ikarus busz.

Összesen néhány nagyváros utazóközönsége élvezhette egy rövid ideig a gyönyörű, elegáns 18 méteres buszt.

1981 elején gördült ki az Ikarus Gyárból az első 284-es. Az új csuklós busz úgynevezett tolócsuklós jármű, mivel a turbófeltöltésű, 250 lóerős motorját az eddigiektől eltérően a jármű hátsó részében helyezték el. Ezzel elérték, hogy alacsonyabb padlószintre tervezhették a buszt. 184 utast szállíthatott, többet, mint az addig gyártottak. A buszba automatikus, háromfokozatú sebességváltót szereltek, ezeket az egységeket magyar és szovjet kooperációban állították, illetve állították volna elő. Az alvázrendszer a Szovjetunióban gyártott LiAZ vagy MVG 832 első tengelyeket használta MVG 571.60 központi tengellyel.

A tolórendszerű járművet a Rába gyár és a Budapesti Műszaki Egyetem kalorikus gépek tanszékének közreműködésével alakították ki. Érdekességként: az akkori feljegyzése szerint, a csuklásszabályozó berendezés fő funkciói, hogy a kinematikailag helytelen irányú csuklással szemben csuklózárként működjön. valamint a kinematikailag indokolatlanul nagy csuklási szögsebesség esetén a szöglengést (pótkocsi lengést) csillapítsa.

1984 november 6-án ünnepélyesen adtak át 1 darab 284-est a BKV-nak. 1985 áprilisában Győrben a Volán Vállalathoz került egy busz. A fennmaradt leírás szerint külön felhívták az utasok és a sofőrök figyelmét, hogy kanyarodáskor a busz fala nem kifelé sodródik, hanem épp ellenkező irányú elmozdulása van.

Képeinken az Ikarus 284-es az 1985-ös sajtófotón egy – szintén tesztelésre kiküldött – 415-össel együtt Leningrádban, (aztán Moszkvába is átkerült), képek egy sárga 284-esről Cseljabinszkban, Debrecenben a 31-es vonalán, valamint gyári és utastéri képek.