Göröngyös mellékutakon

A cím arra utal, hogy az Ikarus, leszámítva az 50-es évek buszgyártáson kívül pártutasításban adott más jellegű termékek gyártásával (pl. babakocsi), a 80-as évek vége felé letért a „főútvonalról”, de hamar kiderült, hogy a mellékutak elég „görönygyösek” voltak.

A több lábon állás egyik példája (akart lenni), hogy az Ikarus 1998-ban a francia terepjárógyártó céggel, az Auverlanddal kezdett kooperációba. Az elég igénytelen terepjárónak egyedül a Peugeot-tól származó dízelmotorja volt korszerű. A gyárnak nemigen ment a terméke, ezért úgy döntöttek, hogy eladják a terepjáró licencét. Az Ikarus 1999-ben megalapította az Ikarus Off-Road Kft.-t, ami a francia terepjárókat gyártotta volna. Évi mintegy 200 darabos kezdeti, majd 1000 darabos sorozatnagyságról álmodoztak.

A mátyásföldi gyárban hatvan nap helyet csaknem egy év kellett, amíg nagy sokára elkészült az Egyesült Arab Emírségek megrendelésére három terepjáró. Az első, még főleg francia alkatrészekből álló bemutató kocsival próbáltak piacot szerezni, de nagy blama volt mert a próbára érkező ügynök által vezetett kocsi egyszerűen bedöglött. Az elkészült pár darab autó gyakorlatilag szétesett, alkatrészek potyogtak ki belőlük, leesett az ajtó.
Külföldről érkezett volna a nagy értékű hajtáslánc, a motor és a sebességváltó, a differenciálmű. A hazai gyártás csak a csekélyebb hozzáadott értéket megtestesítő lemez-alkatrészekre, az alvázra, a karosszériára, műszerfalra, egyéb kisebb egységekre terjedt volna ki. Egy-egy járművön így legfeljebb néhány százezer forintos hasznot érhettek volna el.

Még per is lett, amelyben született egy szakértői jelentés az Ikarus- Auverlandról, és egyebek mellett olyan egészségre ártalmas gépnek nevezte, amely „nem meríti ki a terepjáró fogalmát”.Az 56 milliós adósságot „termelt” Ikarus Off Road Kft. felszámolása volt a záróakkordja a „több lábon állás”-nak.

Scolónak nevezték el azt az egyterűt, amely az Ikarus Rt. személyautógyártási álmainak megvalósulását vetítette előre. Elkészült a prototípus és minden jel arra mutatott, hogy a profilbővítést ezúttal komolyan is gondolják. Ám összesen egy darab épült „akármilyen” motorral, váltóval, plexiből készült hátsó szélvédővel, busz-ülésekkel és oldalüvegekkel. Ez is elhalt.

Talán a Tecoplan kisautó születése és elmúlása volt a legérdekesebb. A francia Ph. Ligier, a müncheni Tecoplan cég és a Target Design műszaki fejlesztő vállalat a Tecoplan Leo karosszériáját – egy kiszélesített Puli alvázra – a Puli kisautót gyártó HÓDGÉP formatervező szakemberének segítségével tervezték és készítették. A terv az volt, hogy Hódmezővásárhelyen gyártják, de a HÓDGÉP nem tudta vállalni ezt a nagyvolumenű munkát, és végül a tervekre az Ikarus gyár vezetése figyelt fel. Éveken át kísérletezgettek vele, de aztán ez is elhalt.

A Genfben kiállított prototípus acél zártszelvényből készült alváza, a műanyag karosszéria, az ajtók és az üvegek készültek Magyarországon. A többi szerkezeti elemet, a Fiat Fire motorját és sebességváltóját, valamint a Renault 5-ös kormány- és futóművet, fékeket, lengéscsillapítókat, a szintén francia Cibic világítótesteket és a különböző eredetű üléseket, műszereket a német mérnökök választották ki, szerezték be és szerelték össze. A 750 köbcentiméteres, 36 lóerős motor akár 140 kilométeres sebességgel is röpíthette az apró járművet.

A svájci Swatch cég 2000-ben kereste meg az Ikarust, mopedautó jellegű 2,7 méteres hibridhajtású jármű témájában. Akkoriban még a magyarországi KRESZ-ben sem szerepelt a kategória A svájci óragyártónak tervezett kísérleti jármű megmaradt a prototípus szintjén.