1959 tavaszán kezdte próbaútjait az Ikarus 303-as.

Több kísérleti típus tervezése után kezdődött meg az Ikarus 200-as buszcsalád fejlesztése, a modellsorozat világszerte elismerést hozott a gyár és a tervező, Finta László részére. Ezt megelőzően már fontos tervek kerültek ki a keze alól, az egyik az 1959-ben készült Ikarus 303-as volt.

1959-ben a Kohó és Gépipari Minisztérium Autó- és Traktoripari Igazgatósága állította ki a legújabb hazai járműveket. A pavilon előtti térségen itt láthatta először a vásárlátogató az Ikarus—303 luxusautóbuszt. A frissen kifejlesztett Ikarus 303-as távolsági autóbusztípus volt, amelyet kimondatlanul az Ikarus 55-ös farmotoros midiváltozatának szánták.

Maximális sebessége 100 kilométer/óra volt. A legújabb típusú, 100 lóerős, négyhengeres soros Csepel motort 40 fokos szögben döntve építették be, hozzájárulva ezzel az utastér jobb kihasználásához. A motornak 5 fokozatú sebességváltója volt. Az utasok kényelméről a legkorszerűbb légrugózás gondoskodott, amely hátul De Dion rendszerű hátsóhíddal, elöl keresztlengőkaros, független kerékfelfüggesztéssel párosult.

Az autóbusz első prototípusa statikailag határozatlan szerkezetű volt, amit javítani kellett. Fő teherhordó elemnek az oldalfalat képezték ki, a mellöv és a padlóvonal között rácsostartó formájában. A burkolatot (részben üzemeltetési meggondolásokból is) nem vonták be a teherviselésbe. Ez egyébként, mivel alumíniumból készült, még az alkalmazott lemezcsavaros kötésnél merevebb összeerősítés esetén is, csak mérsékelten vett volna részt a teherviselésben. Az Ikarus 303-as kocsi tervezésénél a külső burkolólemezt vonták be a teherviselésbe.

A helyes kis busz bemutatópéldányai egy sor kiállítást megjártak, ahol mindig nagy sikernek örvendtek. Ott voltak a Budapesti Ipari Vásárban, szintén az 1960-as Lipcsei Vásáron is. A típusból összesen 9 db készült, sorozatgyártásra drága lett volna.