Ikarus buszok a „tűz és jég országában”
2025-08-31
Líbia, két évtizedes Ikarus sikertörténet
2025-09-10
„Nagyon buli” lehetett, amikor utas feje felett metángázzal teli tartályok zötykölődtek a busszal együtt.
A felgyorsult világban, a gazdaságosság tükrében a kommunista Romániában a 80-as évek elején kitaláltak egy módszert a tömegközlekedés hatékonyabbá tételére. Vagyis, hogy a buszoknak metángáz legyen az üzemanyaga
A legenda szerint a közlekedési eszközök „rakétázásától” megijedtek az amerikaiak, akik azt hitték, Ceaușescu parancsolta meg a buszok rakétákkal való felszerelését. Valójában persze a buszok a tetőn elhelyezett hosszúkás metángáz tartályokból kapták az üzemanyagot, amelyek messziről (az űrből) tényleg katonai rakétáknak tűntek.
(A két fotó: még amatőr kísérletezés volt.)
A gázbuszok használatának ötlete 1982-ben Marosvásárhelyen valósult meg, a hivatalos bemutatóra egy évvel később a Bukaresti Nemzetközi Vásáron került sor. Mivel Nicolae Ceausescu és Elena Ceausescu elnökpárosnak tetszett az ötlet, az ITB vállalat (Întreprindea de Transport Bucharest) és több város üzemeltetői gázüzemű Roman 112-eseket, és Jugoszláv IKAR buszokat és Ikarus 280-asokat állítottak forgalomba.
A gázüzem (a mai LPG, CNG) ma már tudjuk, hogy jó, de akkor még nem igazolták az előnyeiket, mert meglehetősen kezdetlegesek voltak, gyakran tönkrementek és gyakran útközben leálltak, mert elfogyott a gáz. Arról nem is beszélve, hogy a tartályok miatt változott a buszok súlypontja is. Ráadásul a tűző napon a tartályok átforrósodtak, tartani lehetett a robbanástól. Bár ilyen szerencsére nem történt, és az ötlet a 80-as évek végére el is szállt, mint egy rakéta.
