A konvojt az a sofőr vezesse, akinek felesége és a legtöbb gyereke van

Az egykori visszaemlékezések szerint 1969 májusában a vevőszolgálatosok az egyiptomi sofőrökkel kimentek az alexandriai kikötőbe, hogy fogadják az érkező újabb 10 darab 180-as csuklóst. Alexandriában már szolgálatban voltak a 180-asok, az új szállítmány (és majd a többi később érkező) már Kairó tömegközlekedését erősítette. A 10 piros buszt a daru leemelte a hajóról, a kocsikat vámolták, ami 2 napig tartott, de közben jött egy munkaszüneti nap. Tehát 3 nappal az érkezés után még 200 kilométeres út volt hátra Kairóig.

A 10 sofőr kora reggel a kikötőben megkapta a vezetőkabin kulcsát, a visszapillantó tükröket. A hűtővíz, az olajszint ellenőrzése után a motorok indítása következett – volna, de sajnos, a sofőröknek nem volt slusszkulcsa, mert ezek azokban a lezárt ládákban voltak, amelyeket csak a kairói garázsraktár bonthatott fel. Így nagy sietve pótkulcsokat kellett másoltatni. Még abból volt egy kis vita, ki vezesse a buszkonvojt? A magyar vevőszolgálatosok kitalálták, hogy az első kocsi sofőrje az legyen, akinek legtöbb gyereke és felesége van — ő majd a konvoj élén remélhetőleg óvatosan nyomja a gázpedált.