Múlt és jelen „tükörképei” – Az Ikarus Gyár életének képes lenyomata
2025-03-02
„Úgy mentek mint a golyó”
2025-06-03
1969-től a 320 busz több hullámban érkezett az alexandriai kikötőbe. Volt olyan szállítmány, amely a legforróbb egyiptomi nyár kellős közepén – a 40- 43 fokba – érkezett.
A vevőszolgálatosok feljegyzései szerint a RÁBA motorok még mindig jobban bírták, mint pl. az egyiptomi gyártású és leginkább elterjedt Nasr buszokban a Magirus-Deutz Saturn motorok. Olyan meleg idő is volt, hogy a léghűtéses Magirus motorban a motorolajat 1000 kilométerenként cserélni kellett, mivel az megégve elvesztette kenőképességét.
Sok múlik a gépkocsivezetőkön is. A 180-asok esetében míg Kairóban a gépkocsivezetők átlagéletkora 42 év, addig Alexandriában 28 év volt. Az, hogy Alexandriában a fiatalabb korosztály kezében volt a volán, szerencsére mégsem ment a buszok kárára. Ez az oktatásnak is köszönhető volt.
Alexandriában például nehézséget jelentett az is, hogy eltérő váltókon dolgoztak a sofőrök. Azok a gépkocsivezetők, akik egyik nap Nasr-Magiruson, másnap régi csuklóson, harmadnap új Ikarus csuklóson vezettek, rutinból nem dolgozhattak, hiszen a „mellékkapcsolás” kuplung vagy váltótöréssel járt.
Végezetül a menetidő is tudott rontani a buszok állagán. A magyar vevőszolgálatosoknak kellett átjavíttatni több – igen szűkre szabott – menetrendet. Például Alexandriában a tengerparti és a Nílus közti végállomások vonalára 40 percet adtak, mondván, hogy ott a 12 kilométerre „csak” 34 megálló volt, plusz 3 vasúti kereszteződés, és 18 közlekedési lámpa. Átlagban minden 350 méternél volt egy „megálló”. Az igen rövid megállók következtében a fékek melegedtek, kuplung dörzstárcsák nagyon koptak. Na erre a reklamálásra az egyiptomiak hozzáadtak 10 percet a menetidőhöz.
